A Színtér nagyjaiban a zenei, művészeti és az éjszakai életben irányadó, kreatív egyéniségek
világítanak rá három fő stílusinspirálójukra.
Kétségtelen, hogy van valami kicsit félelmetes a külsejében, de a lehető legszexibb, legérdekesebb értelemben - éppen úgy fest, mint aki egy David Lynch film forgatásáról tévedt ide. Az eredetileg Torontóból származó, jelenleg pedig Brooklynban élő Prickett olyan magazinokban publikál, mint a T magazine, az Artform és a Dazed, míg a The New Inquiry irodalmi kiadványnak felelős szerkesztője. 2013-ban, Berkeley Poole, művészeti igazgatóval közösen Prickett elindította az Adult című erotikus magazint, ami egyszerre szexi, művészi, intellektuális és inspiráló. Amikor a M • A • C Kultúrában Prickett a három szépségikonjáról kérdeztük, így válaszolt: „Azzal, hogy jól nézünk ki, magunknak hízelgünk, a hízelgéssel pedig bárhova el lehet jutni."
Rihanna
Rihanna az egyik legjelentősebb ember, aki valaha élt. Egy igazi hősnő, aki visszautasítja a szent és a mártír szerepét is. Sohasem volt szűzies, de még a drágasága sem senkinek. Ha valamihez muszáj mégis hasonlítani, akkor inkább egy bosszúálló angyal… Ugyanakkor bármit vesz fel, vesz át vagy tesz magáévá, mindig Rihanna marad. Azt hiszem én pont miatta kezdtem el ekkorára növeszteni a körmeimet. Megfogadtam a zseniális tanácsát is: ha melltartót viselsz, nem viselj felsőt, ha melltartót viselsz, csak az legyen rajtad. Imádom azt is, ahogyan a fiús öltözködést keveri a dívás nőiességgel.
A színtér nagyjai
Clarice Lispector –“elvált, az elváltaknak pedig messze a legjobb stílusuk van”
2) Clarice Lispector
Bár Clarice Lispector már meghalt, írásai még mindig a mának, a pillanatnak és az örökérvényű megszállottságáról szólnak. Ahogy A Breath of Life című könyvében írja, "Extravagánsan szép pillanat ez: folyékony formában iszom mindezt a tenyeremből, és szinte az egész szétfut tündökölve az ujjaim között. De ilyen a szépség, egy másodperc töredéke, a pillanat gyorsasága és máris elillan.""
Talán, azért, hogy a tündöklés elillanását megállítsa, - azután, hogy évekig felülmúlta Anais Nint a "nem túl természetes szépség" terén – elkezdett behódolni a "tartós kozmetikumoknak", valójában inkább a félig tartós kozmetikumoknak, amit havonta készített el számára egy sminkmester. "Miért is ne a tartós smink lenne a legjobb egy nőnek, aki úgy érzi, hervadozik?" – kérdezte. Ráadásul Lispector elvált, az elváltaknak pedig messze a legjobb stílusuk van. Amikor pedig azt mondom elvált, nem a szimplán elvált nőkre gondolok, hanem azokra, akik azonosulnak is ezzel. Mint, Charlotte Rampling, vagy Gena Rowlands színésznők, vagy Julianne Moore A Single Man (Egy egyedülálló férfi) című filmdrámában. Ezek a nők azok, akik megtanulták, hogy ők a saját "drágaköveik".
Durga Chew-Bose – “"anélkül tud érdekes cipőket hordani, hogy furcsának tűnne bennük, ami – valljuk be – elég nehéz”
3) Durga Chew-Bose
A szintén író Durga azt mondja, hogy neki nincs is stílusa, de én, mint aki minden egyes nap beszélek vele, úgy érzem, ennek ellentmondhatok. A stílusa tiszta és mély, anélkül tud érdekes cipőkett hordani, hogy furcsának tűnne bennük, ami – valljuk be – elég nehéz. Azt is tudja, hogy kell rendesen bánni a kohl, vagyis kajal szemceruzával, azzal is, amit egyenesen Indiából kap. Szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ő az, aki rászoktatott az extra fehér körömlakkra, ami az abszolút kedvencem, főleg nyáron.
"A divatszerkesztők mindig a egyedi stílusról beszélnek, de szinte senkinek a személyisége nem teljesen eredeti. Mindannyian azzal dobjuk fel magunkat,
amit a környezetünkben találunk."
Emlékszel arra a pillanatra, amikor először akartad lemásolni valakinek a stílusát?
Amikor kilencedikes voltam, levágattam a hajam rövidre, hogy úgy nézzek ki, mint Winona Ryder. De a szőke, szeplős atlétikus lányok kagylónyakláncait is elkezdtem hordani, ahogyan piros bebújós cipőt, piros farmerrel, piros csíkos felsőt és vörös rúzst is (amikor anyám nem látta), mert Veronicára akartam hasonlítani (a Betty és Veronica képregényből) a maximálisan monokróm szettjeimmel. A divatszerkesztők mindig a egyedi stílusról beszélnek, de szinte senkinek a személyisége nem teljesen eredeti. Mindannyian azzal turbózzuk fel magunkat, amit a környezetünkben találunk. Szóval én azt hiszem, a stílus valójában sokkal inkább arról szól, amit szelektíven begyűjtünk, majd szépen bevetünk. Mindig imádtam a legjobb barátaim szekrény- és fürdőszobabeli, vagy a szerelmeim hálószobájának padlóján heverő cuccait fel- és kipróbálni, és ha ilyenkor azt mondják, de jól nézek ki, igyekszem el is hinni nekik.