A Made for Fashion vezető divattervezőket és sminkmestereket állít párba, hogy őszintén beszéljenek kreativitásról, közös munkáról és a kifutók világáról.
Bár még csak négy éve, hogy elvégezte a Central Saint Martins iskolát, de Phoebe English londoni tervező máris nevet szerzett magának, a textúrák és anyagok mestereként. Felkerült a Forbes 30 legtehetségesebb 30 évnél fiatalbb emberét felvonultató listára, önálló kiállítás keretében dokumentálta saját kreatív módszereit, az általa tervezett ruhák pedig New Yorktól Tokióig várják a Dover Street Market áruházak látogatóit.
Kínosan ügyel a legapróbb részletekre is, ez meglátszik a legendás sminkmesterre, Inge Grognarddal való közös munkáin is, akivel azóta dolgozik együtt, hogy Ellie Grace Cumming bemutatta őket egymásnak két évvel ezelőtt. Grognard szépségideáljának sötét tónusai remekül illeszkednek Englishéhez. A sminkmester híres róla, hogy olyan lázadókkal dolgozik együtt, akik fenekestül felforgatták a divat világát az elmúlt három évtizedben. Köztük van az Antwerp Six, az ikonokat leromboló Martin Margiela és férje, Ronald Stoops fotós.
Az SS16-hoz a tervező modelljeit vékony, vérvörös színekkel emelték ki - ez a váratlan húzás kísértetiessé tette English tökéletesen rendezetlen kollekciójának földöntúliságát.
Phoebe: Együttműködésünk olyan volt, mint egy crescendo. Az első szezon sokkal inkább a világos színekről és felületekről, a mattról és a csillogásról szólt - ezért nagyon finoman kezdtük el. Aztán, a második kollekcióhoz minden modell szemét arannyal festetted ki, szóval így sokkal előkelőbbek lettek. Úgy érzem, a mostani szezon nagyon erősnek és izgalmasnak ígérkezik.
Inge: Az idei kollekcióban van egy pár darab, amin vörös színek vannak, ez megkönnyítette a dolgomat és azt gondoltam, hogy szeretnék kezdeni vele valamit, de közben szeretném megtartani a korábbi kollekciók érzékenységét és törékenységét. Sosem adtál referenciákat a sminkhez, csak egy pár anyagdarabot vagy egy festmény darabját, csupa apróságot...
Phoebe: Talán nem volt a legegyértelműb…bocs.
Inge: De tudom, hogyan készülnek a kollekcióid, hogy milyen értékeket képviselsz.
Phoebe: Vannak emberek, akik szavak nélkül kommunikálnak - érzések alapján. Szerintem te egyike vagy ezeknek az embereknek. Már hamar rájöttem, hogy nem kell neked kisregényt írnom, arról, hogy mit érzek, vagy leírni a számomra ideális nőt erre a szezonra, vagy hasonlót. Valahogy, még úgy is érzed, hogy nem is vagyunk ugyanabban az országban. Mintha éreznéd a levegőben, csupán néhány apróság alapján.
"Úgy érzem, te mutattad meg nekem, hogy a sminknek milyen ereje van, az átalakulást tekintve, hogy mennyire fel tud dobni egy kollekciót" - Phoebe English
Inge: Azt hiszem, valami ilyesmire van szükség ehhez. De ez valahol magától értetődik. Te mindig a textúrákra és az áttettszőségre játszol, ezért tudom, hogy a bőrrel hogyan kell dolgoznom - de ez amúgy az én világom is, mert nem szeretem rétegekben felhordani a sminket. Felemelőnek kell lennie, minden azon múlik, hogy a fény hogyan éri az arcot. Minden ezzel kezdődik. Ezután lehet hozzátenni azokat az apróságokat, amik szerinted fontosak ebben a szezonban.
Phoebe: Amikor először dolgoztam veled, úgy éreztem, te mutattad meg nekem, hogy a sminknek milyen ereje van, az átalakulást tekintve, hogy mennyire fel tud dobni egy kollekciót. A lányok saját magukként jönnek be, de amikor kész vagy velük, olyan, mintha új életet leheltél volna beléjük, mintha hirtelen ők maguk váltak volna a kollekció részeivé. Olyan ez, mint a színészet, nem beszélnek, mégis előadnak - és a sminkjük az előadásuk szerves részét képezi. Azt látni, ahogy átalakulnak, ahogy életre keltik a te víziódat, vagy azt a hangulatot, amit megálmodtál az adott szezonra, az egészen lélegzetelállító.
Inge: Igaz, a smink egészíti ki az összképet. Része az arculatnak, amit a sminkkel és a frizurával erősíteni lehet - mint ahogy a modellek kiválasztásával is. Át akarod adni, hogy mit érzel abban a szezonban, annak ellenére, hogy ez néha nem csak a nyárról vagy télről szól - van egy olyan identitásod, ami mindig ott lesz veled.
Phoebe: Ezt szeretem benned, hogy magát a folyamatot szereted, nem csak a végeredményt.
Inge: Igen, imádom! Imádom az ötletelést, imádom, hogy itt van körülöttem ez a rengeteg cucc. Még ha alszom is, vagy utazom, akkor is dolgozom, mivel annyi mindent csinálok egyszerre. Aztán a végén azt mondom: "nem, ezt nem csinálom." Ez nem az egómról vagy a nevemről szól, hanem arról, hogy mi az, amit megtehetek. Ez, a tapasztalataimmal együtt a legfontosabb számomra. Ez nem egy munka, ez a szenvedélyem.
Phoebe: És éppen ezért néz ki annyira jól, mert ösztönösen különbséget tudsz tenni aközött, amit így hoztak létre és aközött, amit egoista módon alkottak meg. És ezért kelnek új életre ezek a modellek, amikor te dolgozol velük. Varázslatos!